Ég a Notre-Dame!
„A tüzet az első percben elolthatod egy pohár vízzel. A második percben már egy vederrel kell. Az ötödik percben már egy tonna.” (Egy tűzoltó)
2019.április 15-e a nagyhét hétfőjére esett. Délután 6 óra 20 perckor javában zajlott a mise, amikor a tűzjelző riasztó megszólalt. A pap nem hagyta abba a szertartást, az orgonista viszont megnézte, hogy mit mutat a kijelző. Azt írta ki, hogy tűz van a sekrestyében. Az orgonista megnyugodott, de azért elment a sekrestyébe, ahol megállapította, hogy minden rendben. Ez a probléma az utóbbi években többször előfordult: a rendszer jelzett, hogy a sekrestyében tűz van, de a valóságban nem volt. Az egyik vizsgálatkor azt is megállapították, hogy az a szenzor, amelyik a sekrestyében jelzi a tüzet, tulajdonképpen a tetőtérben van egy gerendán.
A pap tehát folytatta a misézést, de a biztonságiak főnöke lelkiismeretes volt, elküldte az egyik emberét, hogy nézzen szét mindenhol. Ez az alkalmazott új volt, a főnök rádión irányította, hogy miket kell ellenőriznie. Így jutott fel a tetőtérbe. És ott megrémült. „Főnök”- mondta, „tűz van, lángokat látok”. „Fényképezd le, és gyere vissza gyorsan”. Amikor a főnök látta a fényképeket, elsápadt, és rögtön hívta a tűzoltókat. 18 óra 41 perc volt.
A templomért felelős tűzoltóegység laktanyája a Notre-Dame-tól 900 m-re található. Az egység sokat gyakorlatozott a katedrálisban, elviekben a templom minden szegletét ismerték, azokat is, ahová a turisták soha nem jutnak el. Ennek a helyismeretnek nagy szerepe volt abban, hogy a Notre-Dame még ma is áll. Ahogy a tűzoltókocsi kikanyarodott a laktanyából, már látszott a gomolygó füst. A tapasztalt parancsnok rögtön látta, hogy nagy a baj, és riadóztatta Párizs összes tűzoltóját.
Két csapat rohant a templom északi és déli oldalához. Aki legelőször jutott a tűz közelébe, egy 25 éves tűzoltónő volt. Fejében a templom alaprajzával, a 25-30 kg-os felszerelésében –gázmaszkkal, vállán a tömlővel, hátán oxigénpalackkal, övében fejszével- rohant a csigalépcsőhöz, amely a huszártoronyhoz1 vezetett. Tudta, hogy hol van a tűzcsap, csatlakoztatta a tömlőt2, majd tovább rohant felfelé, összesen kb. 15 emeletnyit. A vízsugarat a tűzre irányította, próbálta megközelíteni a tűzfészket. Sisak, maszk és védőruha ellenére is érezte a hőséget. Percekig küszködött, de úgy látta, semmit nem ér, kissé későn érkeztek. Visszafordult, de az ajtó, amelyiken a tetőtérbe jött, nem engedelmeskedett. Próbálta fejszéjével betörni, de nem ment3. Felidézte a protokollt: oxigén-ellenőrzés, rádiós segítség. Az oxigénpalack még félig volt, ez ok. Rádión hívta a lentieket, de a rádió nem működött. Növekvő stressz, újabb próbálkozás, majd újabb. Nem volt rádiós kapcsolat! De próbálta újra, újra és újra, majd megint elölről. És egyszercsak sikerült, működött a rádió! Kis idő múlva kívülről betörték az ajtót.
A kis tömlő, amellyel ez a tűzoltónő próbálkozott, percenként 300 liter vizet adott. Elővették a nagyot, amelynek percenkénti kapacitása 1000 liter volt. Közben a templom másik oldalán is támadta egy csapat a tüzet. A szél fújt, és a lángokat a bejárati (nyugati) oldalon lévő tornyok felé irányította. Ha a lángok addig elérnek, a tűz kitágítja a köveket, a szerkezet meglazul, a toronyban lévő 13 tonnás harang (és utána a többi) leesik, összedöntik a tornyot, és vele együtt a templomot. Tehát a vizet nemcsak a tűzre nyomták, hanem a még ép részekre is, hogy megelőzzék a bajt. Ekkor már a katedrális körül Párizs összes tűzoltója ügyködött, kb. 400 ember.
A térre sietve egy izgatott, félig katona, félig pap kinézetű férfi érkezett. Egyenesen A Notre-Dame rektorához4 fordult.
– A kincsek –főtisztelendő Uram?
– Jaj, szörnyű, még bent vannak! Menjen, hozza ki őket!
Ez a férfi volt a tűzoltók tábori lelkésze, és ő felelt a Notre-Dame kincseinek a biztonságáért. Felvette a tűzoltóruhát, a sisakot, maszkot, oxigénpalackot, rádiót, és bement a templomba. A jobb oldali hajóból nyílt a kincstár a katedrális legféltettebb kincseivel.
-Halló, excellenciás Uram, excellenciás Uram!
-Halló, mi baj van, fiam?
-A ládában nem az igazi korona van, hanem egy másolat, aranyból!
(A járatlanok feltehetik a kérdést, hogy miként lehet egy aranykorona másolat. Nos, a Notre-Dame legnagyobb kincse Krisztus töviskoronája!)
-Jaj, fiam, egy ideje már nem a kincstárban van, hanem az oltár mögötti kápolnában, hogy mindenki megcsodálhassa.
Akkor irány a szentély mögötti kápolna! Csakhogy az oltár már félig romban van, a szentély boltozatján egy nagy lyuk, folyik az olvadt ólom a tetőről, és égő fadarabok esnek le. A lelkész-tűzoltó egy pillanatra megáll, megfogja a nyakában lévő keresztet, és elsuttog egy „Isten segíts”-et. És jókor! Mert abban a pillanatban egy hatalmas gerendadarab zuhan le eléje. De a töviskoronát ki kell menekíteni!
A szentély mögött megtalálja az átlátszó biztonsági ládát, benne kristálytokjában átdereng a töviskorona. A ládát egy kód nyitja. A kód, a kód! Istenem, elfelejtette! „Semmi baj, a sekrestyések tudják.” Hívja az egyik sekrestyést. Nincs vonal. Hívja a másikat is. Ez is süket. „Hátha az sms elmegy?” Megpróbálja, és sikerül! Végtelennek tűnő várakozás,a hőség egyre nagyobb, a boltozat bármikor beomolhat, majd érkezik egy sms a kóddal5. Beüti, kiveszi tokostul a töviskoronát, majd egy vászonba tekert fémdarabot is: az egyik szöget, amely Krisztus testét átjárta. És ott a harmadik kincs is, egy fadarab Krisztus keresztjéből. A Notre-Dame legnagyobb kincsei meg vannak mentve!
23h után a párizsi tűzoltók tábornoki rangban lévő vezetője jelenti a székesegyház rektorának, Patrick Chauvet-nak, hogy az épületet sikerült megmenteni.
(E rövid összegzés Sebastien Spitzer: Dans les flammes de Notre-Dame című könyve alapján készült. A szerző szinte percről percre mutatja be a katedrális megmentéséért dolgozóknak az erőfeszítéseit. )
Jegyzetek:
- A huszártorony a gótikus katedrálisokon a főhajó és a kereszthajó találkozásánál emelkedik a tetőn. Tehát az alapja is a tetőtérben van, nem a földtől indul el, mint a hagyományos tornyok. A tűzesetkor a huszártorony félig fel volt állványozva, mert éppen restaurálták. A torony kívülről ólommal volt borítva. A tűz eloltása után fennállt a veszély, hogy a több tonnát nyomó állványzat lezuhanva összedönti a templomot.
- A Notre-Dame-ban több tűzcsapot építettek ki, amelyikről a szövegben szó van, a földszint és a tető között volt.
- A tűzvédelem jegyében a tetőtér ajtóit kicserélték hőálló, biztonsági ajtókra. Egy ilyen ajtó nem akart kinyílni.
- Rektornak nevezik franciául a basilica minor rangú templomoknak a főpapját. Ezt a rangot a pápa adományozza. Párizsban a Notre-Dame-mal együtt 5 ilyen templom van, Magyarországon pedig 19, köztük a budapesti Szent István, az esztergomi főszékesegyház, illetve az ismert Mária-kegyhelyek templomai.
- Kicsit egy filmes akciójelenetre emlékeztet ez is ( a telefonhívás nem működik, feszültség, de az sms végül elmegy stb.). A szerző állítása szerint csak olyasmit írt le, amit a résztvevők elmondtak neki.
Egy francia hősnő
Magyarul Szent Johanna vagy az Orleans-i Szűz, franciául Jeanne d’Arc, ami lefordítva Nyilas Johannát (is) jelent(het). A francia név megközelítő ejtése: [zsándárk].
Ő Franciaország egyik megmentője.
Mielőtt folytatom, rögtön egy megjegyzés: minden országnak vannak megmentői: azok a történelmi személyiségek, akik nélkül -mai ismereteink szerint- rosszabbul alakult volna az adott ország sorsa. Álljon itt egy magyar példa: az őszirózsás forradalom után leszerelik és feloszlatják a magyar hadsereget. A Székely Hadosztály nem engedelmeskedik, tovább harcolnak a románok ellen, és visszaszorítják őket kb. a mai magyar-román határ vonaláig. Nekik köszönhető, hogy egy 32 km-es sáv ma Magyarország és nem Románia része. Aki Kelet-Magyarországon jár, a Mátészalka melletti Kocsord határában emlékművüket is láthatja.
Jeanne d’Arc nélkül lehet, hogy a franciák csak mai országuk felét-harmadát birtokolnák, a többi az angoloké volna. Az 1400-as évek elején vagyunk. Jeanne d’Arc születésekor már 75 éve zajlik a százéves háború. Az angolok az ország nagyobbik részét már elfoglalták, Párizs is az övék.
Jeanne írástudatlan parasztlány. 16 éves korában elkezd hangokat hallani, amelyeket később Szent Mihály arkangyalnak és Szent Katalinnak tulajdonít. A hangok azt mondják neki, hogy ő kell, hogy megmentse Franciaországot az angoloktól. A lány először egy közeli vár kapitányához megy el, hogy sereget kérjen. A kapitány reakciója természetes: felpofozza, és elküldi. De később Jeanne visszamegy, és eléri, hogy a kapitány higgyen neki. Nos, ez már felért egy csodával. De ami ezután jött, még rendkívülibb volt a zárt társadalmi osztályokra tagozódó 15. században. A kapitány eljuttatja Jeanne-t egy magasabb rangú hivatalnokhoz, az egy még magasabb rangúhoz, míg végül fogadja őt a király. Ezt ahhoz hasonlíthatnánk, mintha egy kis dunántúli-szabolcsi-borsodi faluból akárki elhatározná, hogy márpedig ő eljut az amerikai/kínai/orosz elnök (vagy Rotschild, Bill Gates stb.). elé, és beszél vele személyesen. Jeanne-ban karizmatikus tűz lobogott, és noha írni-olvasni nem tudott, ez a belőle áradó valami hitelessé tette őt a nagyurak előtt is.
A francia király VII. Lajos volt, de egy csekélyke formai hibája volt az uralkodásának: a háború és az angol hódítások miatt még nem sikerült megkoronáztatnia magát a koronázóvárosban, Reims-ben. Tehát jogilag ő még csak trónörökös. Amikor eldönti, hogy fogadja ezt a parasztlányt, úgy dönt, megtréfálja egy kicsit. Ruhát cserél az egyik nemesével, ez a nemes az, királyi palástban, aki a trónszékbe ül. A nagy fogadóteremben az udvari nép sorfalat áll, köztük ott a király is. Jeanne belép, elkezdi vizslatni a sorfalat, majd letérdel az egyik udvaronc előtt, és kezet csókol neki. Ez volt a király!
Innen kezdődik Jeanne d’Arc diadalútja. Sereget kap, élére áll, azaz lóra ül, és kezében zászlót tartva vezeti a franciákat. Ő maga nem harcol, csak buzdít, az első sorokban van. A francia katonákba visszatér a remény, hogy Isten velük van és Jeanne-nal, és felszabadítják Orléans városát. Nem sorolom a részleteket. Jeanne-nak, az írástudatlan parasztlánynak köszönhető, hogy a király eljut Reims-be, ahol megkoronázzák.
Jeanne jutalma mindezért: máglyán égetik el 1431-ben a normandiai Rouen városában.
De térjünk vissza egy kissé az előzményekhez. Ahogy a várkapitány után egyre magasabb rangú személyeknek fejti ki, hogy milyen feladatot bízott rá Szent Mihály, egy adott ponton elhatározzák, hogy ellenőrzik a kis parasztlány hitelességét. Nos, mai ember nem találná ki, hogy ez miben áll: szakavatott bábák megvizsgálják, hogy szűz-e még. És kétséget kizáróan kijelentik, hogy az, magyarán lehet hinni neki. Számunkra ez a jelenet két dolgot árul el a középkorról. 1./ A szüzesség olyan erkölcsi érték, amely egyből hitelessé teszi a személyt. Ha Szent Mihály kiválaszt valakit, hogy üzenetét közvetítse, az csakis egy ilyen személy lehet. 2./ Igen ám, de miért volt ez olyan nagy dolog, amikor az egyház elvárásai szerint a házasság előtt mindenkinek szűznek kellett lennie? – kérdezhetjük ezt ma. Nos, Jeanne d’Arc esete pont azt bizonyítja, hogy noha a keresztény erkölcs már 14 százada fennállt, a mindennapi élet ezt nagyon gyakran nem követte. És különösen így volt ez a szegényebb néposztályok köreiben, és különösen a háborús időszakokban, amikor az ellenség asszonyainak, lányainak a megerőszakolása szinte természetesnek számított.
No, de miért kellett Jeanne-nak meghalnia, ha még a királykoronázás is neki köszönhető?
Jeanne-t az angolok fogják el, több hónapig börtönben tartják, majd egyházi bíróság elé állítják. (Arról vitáznak a történészek, hogy VII. Károly mit tehetett volna a lány kiszabadításáért. Tény, hogy semmit sem tett.) A bíró egy francia püspök, ő mondja ki, hogy a lány eretnek és boszorkány. Ez az ítélet azt is jelentette, hogy Szent Mihály nem beszélhetett hozzá, Jeanne boszorkányos praktikáival hitette ezt el az emberekkel. Mindkét vádpontban az egyik fő bizonyíték, hogy a nő végig férfiruhát viselt és rövidre vágott hajat! Egy olyan korban, amikor a ruházat élesen megkülönböztette egymástól a nemeket (és a társadalmi rétegeket), a férfiruha viselése hihetetlen, természetellenes dolognak számított. (A 19. századnak kellett eljönnie, hogy George Sand és Szendrey Júlia levágathassa a haját.) Hogy Jeanne-tól a katonái ezt elfogadták, Jeanne különlegességének tudható be.
A halál módja –a máglyán elégetés- becsületsértő, rágalmazó volt Jeanne-ra nézve. Akit elégetnek, az nem tud az ítélet napján feltámadni, mert teljesen eltűnt a teste. Ez a halálnem azt üzente az embereknek, hogy az, akiről elhitték, hogy szentekkel beszél, akit addig tiszteltek, szerettek, valójában boszorkány, csaló, egy prostituáltnál is alávalóbb. Az ítélethozók részéről ez nagyon tudatos dolog volt.
Epilógusként két adat:
1./A következő pápa, III. Kallixtusz 1456-ban rehabilitálja Jeanne d’Arc-ot. Sok egykori harcostársa tesz tanúvallomást a kivégzett lány mellett.
2./ A katolikus egyház 1920-ban avatja szentté.
Napjainkban Jeanne d’Arc neve a 7. helyen áll az oktatási intézmények névválasztásában, megelőzve Victor Hugot vagy Saint-Exupéryt.
UTCANEVEK ÉS UTCALÁNYOK
A párizsi Stuart Mária utca a legrégebbiek közé tartozik, de a mostani neve viszonylag új, csak a 19. sz.-ban kapta. A történet úgy szól, hogy Stuart Mária francia királyné korában arra sétált, és rákérdezett az utca nevére. A kísérői zavarukban nem tudták, hogy hirtelen mit mondjanak. Tudniillik az utcát –szabad fordításban- „Farokhúzó”-nak hívták, és nem véletlenül, mert az örömlányok egyik utcája volt. A szomszédos utcák szinten hasonló funkciót töltöttek be, amit a nevek is mutattak: Seggvakaró utca, Kurvák nyomában utca, Seggtörő utca. Ez utóbbinak a neve érdekesen alakult. Eredetileg Cipótörőnek hívták (franciául rue Brisemiche), mert a közelben lévő szerzetesek rendszeresen cipókat osztogattak a szegényeknek, akik azokat ott helyben el is kezdték enni, azaz megtörték. Később viszont a ’cipó’ szónak kialakult az a másodlagos jelentése, hogy ’segg’. És mivel a lányok ezt az utcát is belakták, idővel az eredeti jelentés elfelejtődött.
Alighogy a francia írásbeliség elkezdődik, máris születik feljegyzés az utcalányokról: Nagy Károly rendeletet hoz, hogy akit kurválkodáson kapnak, az 300 korbácsütést kap, és a haját leborotválják. Ha valaki visszaeső, akkor kényszermunka vár rá. De a mesterség nem veszett ki, mert a 12. századból újabb írások tanúskodnak arról, hogy a prostituáltak tevékenysége a városfalakon kívül engedélyezett. A lányok itt deszkabódékat építtettek maguknak, amit az akkori francia nyelv „bordel”-nek nevezett. (Ma pedig, ha egy francia azt akarja mondani, hogy „Micsoda kupi!”, akkor a „bordel” szót használja :„Quel bordel!”) Kétszáz év múlva az örömlányok területe már bőven a városfalon belül található a fent említett utcanevekkel. A legilletlenebb, mint láttuk, Stuart Máriára változott, egy viszont megőrizte középkori nevét, ez a ma is létező Brisemiche utca.
Tour de Nesle (ejtsd: turdö Nel)
A világegyetemben minden mindennel összefügg. Egymástól távoli és látszólag egyedi történések ok-okozati kapcsolatba kerülhetnek egymással. Emberi világunk a világegyetem része.
Az események bonyolult láncolatán keresztül 2 feleség állítólagos házasságtörése a 100 éves háború kitöréséhez vezetett.
A 14. század eleji Franciaországban vagyunk, az uralkodó IV. Szép Fülöp. Rideg, komor udvarába a király három menye hozott egy kis életörömöt és vidámságot.
A 3 feleség nagyon jól kijön egymással, igényesek az öltözködésükre, és láthatóan élvezik az életet. Életvidámságukkal kissé elütnek az udvartól.
Szép Fülöpnek egy lánya is van, Izabella, akit az angol királyhoz adott feleségül. És egyszer, amikor a lány meglátogatja apját, megvádolja a sógornőit, hogy titokban más férfiakkal mulatnak, és meg is nevez 2 férfit. A francia királyról tudni kell azt, hogy áhítatos, vallásos ember hírében áll (ami azért nem akadályozta meg abban, hogy leszámoljon a templomos lovagokkal és kiűzze a zsidókat országából azért, hogy az említettek vagyonát megszerezze.) A király őszintén megdöbben, és vizsgálatot rendel el. Tudjuk, mit jelentett a középkorban egy vizsgálat: kínzást, kínzást és megintcsak kínzást. Két meny bevallja, hogy a megnevezett lovagokkal házasságtörést követett el, a harmadik meg azt, hogy tudott a dologról. A 3 nő büntetése: életfogytiglani börtön. Azonban a 3. királyfi, akinek a felesége csak abban vétkes, hogy nem jelentette a dolgot, eléri, hogy feleségét felmentsék. Erről a párról, a 3. fiúról és a feleségéről azt jegyezték fel a krónikások, hogy -a korban szokatlan módon- túl látványosan ragaszkodtak egymáshoz.
De mi lett az állítólagos csábítókkal, a 2 lovaggal, akiket Szép Fülöp lánya (és egyszemélyben –ne felejtsük el- az angol király felesége) megnevezett? A lovagok elmenekültek, de elfogták őket. Kínzás következett, ezt nem részletezem (aki szeretne többet tudni a középkori kínzásokról, megnézheti pl. itt: https://www.hirmagazin.eu/a-kozepkor-szornyu-kinzasi-modszerei-egyik-felelmetesebb-mint-a-masik).
Elmesélem viszont a kivégzésüket. A 2 férfi természetesen mindent bevallott. A nyilvános kivégzésre nagy tömeg gyűlt össze (hajh, akkor még nem volt jútub-fészbuk-twitter). Először 1./élve megnyúzták őket, azután 2./levágták férfiasságukat (hogy csak a hímvesszőt-e vagy a heréket is zacskóstól, lehet találgatni.) Ezután 3./következett a lefejezés. És ezután 4./a megcsonkított testeket az akasztófán kampókra akasztották mindenki elrettentésére és okulására. (Egy kis adalék a korhoz: a középkori francia városokban az akasztófa mindig ott állott, a nagy városokban több is, mert akasztanivaló sűrűn akadt.)
De térjünk vissza a főcsapáshoz, a nőkhöz. Szép Fülöp 3 fiának az elítélt nőktől van már gyereke, de mindegyik lány. Ezzel az a baj, hogy Franciaországban csak fiú örökölheti a trónt. A 2 bebörtönzött nő már soha nem fog szülni. Ennek majd az utódlás során lesz szerepe.
Még ugyanabban az évben, amikor a menyeit elítélteti (1314-ben), IV. Szép Fülöp meghal. Az emberek pusmognak, hogy megfogant az átok, amit a templomosok nagymestere mondott a királyra, amikor máglyára vitték. Szerencsére van, aki uralkodjék! A király legnagyobb fia kerül a trónra, de hamarosan utód nélkül meghal. Ugyanez a sorsa a 2. fiúnak is. Jön a 3. fiú. Ő egypár évig van a trónon, és 1322-ben ő is meghal. Szép Fülöp halála óta tehát eltelik 8 év, közben mindhárom fia uralkodik, és mindhárom meg is hal! Ha az első két fiú felesége nincs börtönben, akkor elviekben szülhetett volna fiúörököst. A 2 nagyobbik fiú azonban, amikor trónra kerül, ahelyett, hogy megbocsájtana a felségének, és maga mellé venné a trónra, megerősíti a börtönbüntetés parancsát. Így örökös nélkül halnak meg, ezért kerül az említett 3. fiú is a trónra. Az ő felesége a börtöntől megszabadult Jeanne de Bourgogne, magyarosan Burgundiai Johanna. Nekik sok gyerekük van, de sajnos köztük csak a legutolsó fiú, és ez is kisgyerek korában meghal. Amikor tehát 1422-ben meghal szép Fülöp legkisebb fia is, vele kihal az addig uralkodó Capeting-dinasztia.
És most jön a csavar a történetben: Másfél évtizeddel később az új angol király, III. Edwárd, aki nem más, mint Szép Fülöp francia királynak az unokája, igényt tart a francia trónra. (Az anyja Izabella, Szép Fülöp lánya, az apja pedig II. Edwárd. Emlékezünk, hogy Izabella árulta be az apjának a sógornőit!) A franciák nyilván nem ismerik el Izabella fiának a jogát a francia trónra, és ezzel elkezdődik a 100 éves háború, amely 116 évet tartott, és amelybe Franciaország majdnem belepusztult, de végül jött Jeanne d’Arc (Szent Johanna), és megmentette. De ez már egy másik történet.
Ha a feleségek nem csalják meg a férjüket (már ha ez valóban megtörtént), ha a király lánya nem árulkodik a sógornőire, ha királyfiak megkoronázásukkor megbocsájtanak a feleségüknek……,de ugorhatunk még visszább az időben, és kezdhetjük onnan, hogy ha a 2 nagyobbik fiú annyira szereti a felségét, mint a harmadik, akkor a feleségek lehet nem keresnek házon kívüli szórakozást, akkor születhetett volna még fiúgyermekük…. Nos, ha mindez nem így történt volna, akkor nem hal ki a Capeting-ház, nem tör ki a 100 éves háború, talán nem lett volna Jeanne d’Arc, és a franciák ma kevesebbek volnának egy hőssel. És persze mindez a sok „ha” roppant történelmietlen!
De mit is jelent a cím? A jelentése: Nesle (ejtsd: Nel)-torony. Állítólag ebben a mára már lebontott toronyban fogadta szeretőit a 2 királyfi-feleség. Aki Párizsban a Szajna bal partján sétál, a Louvre-ral szemben, odaképzelheti a tornyot is és benne a 2 kikapós feleséget.