„A tüzet az első percben elolthatod egy pohár vízzel. A második percben már egy vederrel kell. Az ötödik percben már egy tonna.” (Egy tűzoltó)
2019.április 15-e a nagyhét hétfőjére esett. Délután 6 óra 20 perckor javában zajlott a mise, amikor a tűzjelző riasztó megszólalt. A pap nem hagyta abba a szertartást, az orgonista viszont megnézte, hogy mit mutat a kijelző. Azt írta ki, hogy tűz van a sekrestyében. Az orgonista megnyugodott, de azért elment a sekrestyébe, ahol megállapította, hogy minden rendben. Ez a probléma az utóbbi években többször előfordult: a rendszer jelzett, hogy a sekrestyében tűz van, de a valóságban nem volt. Az egyik vizsgálatkor azt is megállapították, hogy az a szenzor, amelyik a sekrestyében jelzi a tüzet, tulajdonképpen a tetőtérben van egy gerendán.
A pap tehát folytatta a misézést, de a biztonságiak főnöke lelkiismeretes volt, elküldte az egyik emberét, hogy nézzen szét mindenhol. Ez az alkalmazott új volt, a főnök rádión irányította, hogy miket kell ellenőriznie. Így jutott fel a tetőtérbe. És ott megrémült. „Főnök”- mondta, „tűz van, lángokat látok”. „Fényképezd le, és gyere vissza gyorsan”. Amikor a főnök látta a fényképeket, elsápadt, és rögtön hívta a tűzoltókat. 18 óra 41 perc volt.
A templomért felelős tűzoltóegység laktanyája a Notre-Dame-tól 900 m-re található. Az egység sokat gyakorlatozott a katedrálisban, elviekben a templom minden szegletét ismerték, azokat is, ahová a turisták soha nem jutnak el. Ennek a helyismeretnek nagy szerepe volt abban, hogy a Notre-Dame még ma is áll. Ahogy a tűzoltókocsi kikanyarodott a laktanyából, már látszott a gomolygó füst. A tapasztalt parancsnok rögtön látta, hogy nagy a baj, és riadóztatta Párizs összes tűzoltóját.
Két csapat rohant a templom északi és déli oldalához. Aki legelőször jutott a tűz közelébe, egy 25 éves tűzoltónő volt. Fejében a templom alaprajzával, a 25-30 kg-os felszerelésében –gázmaszkkal, vállán a tömlővel, hátán oxigénpalackkal, övében fejszével- rohant a csigalépcsőhöz, amely a huszártoronyhoz1 vezetett. Tudta, hogy hol van a tűzcsap, csatlakoztatta a tömlőt2, majd tovább rohant felfelé, összesen kb. 15 emeletnyit. A vízsugarat a tűzre irányította, próbálta megközelíteni a tűzfészket. Sisak, maszk és védőruha ellenére is érezte a hőséget. Percekig küszködött, de úgy látta, semmit nem ér, kissé későn érkeztek. Visszafordult, de az ajtó, amelyiken a tetőtérbe jött, nem engedelmeskedett. Próbálta fejszéjével betörni, de nem ment3. Felidézte a protokollt: oxigén-ellenőrzés, rádiós segítség. Az oxigénpalack még félig volt, ez ok. Rádión hívta a lentieket, de a rádió nem működött. Növekvő stressz, újabb próbálkozás, majd újabb. Nem volt rádiós kapcsolat! De próbálta újra, újra és újra, majd megint elölről. És egyszercsak sikerült, működött a rádió! Kis idő múlva kívülről betörték az ajtót.
A kis tömlő, amellyel ez a tűzoltónő próbálkozott, percenként 300 liter vizet adott. Elővették a nagyot, amelynek percenkénti kapacitása 1000 liter volt. Közben a templom másik oldalán is támadta egy csapat a tüzet. A szél fújt, és a lángokat a bejárati (nyugati) oldalon lévő tornyok felé irányította. Ha a lángok addig elérnek, a tűz kitágítja a köveket, a szerkezet meglazul, a toronyban lévő 13 tonnás harang (és utána a többi) leesik, összedöntik a tornyot, és vele együtt a templomot. Tehát a vizet nemcsak a tűzre nyomták, hanem a még ép részekre is, hogy megelőzzék a bajt. Ekkor már a katedrális körül Párizs összes tűzoltója ügyködött, kb. 400 ember.
A térre sietve egy izgatott, félig katona, félig pap kinézetű férfi érkezett. Egyenesen A Notre-Dame rektorához4 fordult.
– A kincsek –főtisztelendő Uram?
– Jaj, szörnyű, még bent vannak! Menjen, hozza ki őket!
Ez a férfi volt a tűzoltók tábori lelkésze, és ő felelt a Notre-Dame kincseinek a biztonságáért. Felvette a tűzoltóruhát, a sisakot, maszkot, oxigénpalackot, rádiót, és bement a templomba. A jobb oldali hajóból nyílt a kincstár a katedrális legféltettebb kincseivel.
-Halló, excellenciás Uram, excellenciás Uram!
-Halló, mi baj van, fiam?
-A ládában nem az igazi korona van, hanem egy másolat, aranyból!
(A járatlanok feltehetik a kérdést, hogy miként lehet egy aranykorona másolat. Nos, a Notre-Dame legnagyobb kincse Krisztus töviskoronája!)
-Jaj, fiam, egy ideje már nem a kincstárban van, hanem az oltár mögötti kápolnában, hogy mindenki megcsodálhassa.
Akkor irány a szentély mögötti kápolna! Csakhogy az oltár már félig romban van, a szentély boltozatján egy nagy lyuk, folyik az olvadt ólom a tetőről, és égő fadarabok esnek le. A lelkész-tűzoltó egy pillanatra megáll, megfogja a nyakában lévő keresztet, és elsuttog egy „Isten segíts”-et. És jókor! Mert abban a pillanatban egy hatalmas gerendadarab zuhan le eléje. De a töviskoronát ki kell menekíteni!
A szentély mögött megtalálja az átlátszó biztonsági ládát, benne kristálytokjában átdereng a töviskorona. A ládát egy kód nyitja. A kód, a kód! Istenem, elfelejtette! „Semmi baj, a sekrestyések tudják.” Hívja az egyik sekrestyést. Nincs vonal. Hívja a másikat is. Ez is süket. „Hátha az sms elmegy?” Megpróbálja, és sikerül! Végtelennek tűnő várakozás,a hőség egyre nagyobb, a boltozat bármikor beomolhat, majd érkezik egy sms a kóddal5. Beüti, kiveszi tokostul a töviskoronát, majd egy vászonba tekert fémdarabot is: az egyik szöget, amely Krisztus testét átjárta. És ott a harmadik kincs is, egy fadarab Krisztus keresztjéből. A Notre-Dame legnagyobb kincsei meg vannak mentve!
23h után a párizsi tűzoltók tábornoki rangban lévő vezetője jelenti a székesegyház rektorának, Patrick Chauvet-nak, hogy az épületet sikerült megmenteni.
(E rövid összegzés Sebastien Spitzer: Dans les flammes de Notre-Dame című könyve alapján készült. A szerző szinte percről percre mutatja be a katedrális megmentéséért dolgozóknak az erőfeszítéseit. )
Jegyzetek:
- A huszártorony a gótikus katedrálisokon a főhajó és a kereszthajó találkozásánál emelkedik a tetőn. Tehát az alapja is a tetőtérben van, nem a földtől indul el, mint a hagyományos tornyok. A tűzesetkor a huszártorony félig fel volt állványozva, mert éppen restaurálták. A torony kívülről ólommal volt borítva. A tűz eloltása után fennállt a veszély, hogy a több tonnát nyomó állványzat lezuhanva összedönti a templomot.
- A Notre-Dame-ban több tűzcsapot építettek ki, amelyikről a szövegben szó van, a földszint és a tető között volt.
- A tűzvédelem jegyében a tetőtér ajtóit kicserélték hőálló, biztonsági ajtókra. Egy ilyen ajtó nem akart kinyílni.
- Rektornak nevezik franciául a basilica minor rangú templomoknak a főpapját. Ezt a rangot a pápa adományozza. Párizsban a Notre-Dame-mal együtt 5 ilyen templom van, Magyarországon pedig 19, köztük a budapesti Szent István, az esztergomi főszékesegyház, illetve az ismert Mária-kegyhelyek templomai.
- Kicsit egy filmes akciójelenetre emlékeztet ez is ( a telefonhívás nem működik, feszültség, de az sms végül elmegy stb.). A szerző állítása szerint csak olyasmit írt le, amit a résztvevők elmondtak neki.