Szentpétervár

Oroszország nemcsak a világ legnagyobb országa, hanem magukban a városokban is minden nagy: hatalmasak a terek, szélesek a sugárutak, 2 metrómegálló között a távolság az itthoninak a duplája, és nagyok a távolságok a látnivalók között. Szentpéterváron  1986-ban jártam először, akkor még nem idegenvezetőként. Ez a város rögtön megkedveltette magát a viszonylag fiatal, 300 éves múltjával, számtalan csatornájával, azzal, hogy létezése az orosz történelem egyik européer és reformer cárjának, Nagy Péternek köszönhető. Pedig az akkori Pityer -ahogy a helyiek nevezik- szürke és egyszínű volt a mai városhoz képest. (A szocializmusnak ezt a lenyomatát ma is megfigyelhetjük egy-egy belső udvaron.)  Ma minden csili-vili, és a város tiszta és rendezett.  Itt a kávéház és a klasszikus kultúra ma is még együtt él: a megrendelt kávé mellé leveszünk egy könyvet, ráérősen olvasgatjuk, majd visszatesszük vagy azt is megvásároljuk. Az oroszul nem tudóknak ebből a látvány és a hangulat jut.
A város főúri-cári palotái mellett világhírűek a Szentpétervár környéki paloták: Peterhofban és Puskin városban a versailles-i palotával vetekedő komplexumokat látunk, a peterhofi szökőkútegyüttes pedig –amely 147 kútból áll- egyike a legnagyobbaknak a világon.

Az Ermitázs a világ legnagyobb múzeuma a kiállított tárgyak számát tekintve. No, de a kb. 1000 kiállítóterem sem mondható kevésnek.