Úticélok – Külföld

Idegenvezetés külföldön - magyar nyelven

Franciaország

Párizs, Bretagne, Burgundia, Loire-völgy, Normandia, Provence és Dél-Franciaország Carcassonne-ig és Perpignan-ig, Strasbourg.

Franciaország jelenleg a világ egyes számú turisztikai célpontja, ide jön évente a legtöbb turista (2019-ben 90 millió fő). Ennek a pszichológiai-ezoterikus miértjét egy kis személyes eszmefuttatással szoktam kifejteni a csoportjaimnak. Az viszont tény, hogy Franciaország hihetetlenül gazdag turisztikai látnivalókban (és ha sok helyen járunk, arra is rádöbbenhetünk, milyen hihetetlenül sokat pusztítottak el barbár módon maguk a franciák):

épített örökség: gótikus katedrálisok, középkori városrészek, kastélyok, várak és merész, 19-20. sz.-i építmények (pl.Eiffel-torony, Modern Diadalív, Pompidou-Központ);
vízi sportokra alkalmas, vad, tajtékos óceáni partok;
szelíd, napsütéses mediterrán tengerpart ikonikus helyekkel (pl. Saint Tropez, Cannes);
Európa talán legjobb sípályái;
a Rhône folyó deltája félvad, fehér lovakkal;
a csodás, különleges varázsú Dél-Franciaország, benne a kakukkfű-, rozmaring– és bazsalikom-illatú Provence-szal;
és átszaladva a világhírű francia borvidékeken, a Francia Középhegység lenyűgöző falvain, valamint Normandia és Bretagne ugyancsak egyedi tájain és nem taglalva a francia konyhát;
ne feledkezzünk meg magáról Párizsról, amely, önmagában is megér egy kiruccanást.

Erdély

Székelyföld, Dél-Erdély, Máramaros, Partium, Kolozsvár, Torda és környéke;

Erdélyen kívül: Voroneţi-kolostor, Sinaia (Peleş–kastély).

„Őseink kertje, Erdély” – mondja Cseres Tibor író. Valahogy így érzek, amikor Erdélybe megyek. Nemcsak gyönyörködöm, hanem más érzelmekkel élem át, mint Európa többi részét. Erdély a múlt, Erdély a fájdalom, Erdély a forrás, a katlan, a béke. Ezt az idelátogatók többsége érzi is. És persze az idegenvezető a feje tetejére áll, hogy megpróbálja mindezt átadni.

Portugália

Lisszabon, Porto, Braga, Viana do Castelo, Douro borvidék, Coimbra, Leiria, Fatima, Tomar, Batalha, Alcobaça, Nazaré, Obidos, Évora.

A portugál nyelv közeli rokona a franciának és a románnak. De mennyire más! A francia nyelv számomra szép, a román nyelv semleges, munkanyelv. De a portugált még most is inkább csúnyának találom, nem is szólva az első találkozás megdöbbentő élményéről. Nos, ez a nem kimondottan szép nyelvű ország valamiért megfogott. Próbáltam keresni a magyarázatát, de nem találtam. De a lényeg, hogy Portugáliát nagyon szeretem. Magyarország-méretű, az életszínvonal is a miénkhez hasonló. És látni kell a Világörökség listáján sorjázó, burjánzó díszítésű kolostorait, templomait, egyetemi városát, Coimbrát, Tengerész Henrik örökségét, és meg kell kóstolni a tőkehalat, amelyet legalább 300féleképpen tudnak elkészíteni. Az édes portóit viszont ne igyuk a főfogáshoz, ez desszertbor.

Olaszország

Róma

Habár Olaszország csak az 5. a világ turisztikai célpontjainak a sorában, látnivalóinak gazdagsága eléri az őt megelőző országokét. Paloták, templomok, kolostorok és műalkotások befogadhatatlan mennyisége fogadja a turistákat. Ez az ország majdnem átugrott egy művészeti korszakot: kevés gótikus emléket találunk, de annál inkább tobzódik a reneszánsz és a barokk elemekben. És emellett mindenhol találkozhatunk az egykori hatalmas Római Birodalom lenyomatával. Sok olaszországi helyről tudom elmondani, hogy szeretem, nagyon kedvelem Veronát, a ligur tengerpart mesebeli településeit, Firenzét, a toszkán dombokat, Assisit – és mindenekelőtt Rómát.

Oroszország

Szentpétervár

Oroszország nemcsak a világ legnagyobb országa, hanem magukban a városokban is minden nagy: hatalmasak a terek, szélesek a sugárutak, 2 metrómegálló között a távolság az itthoninak a duplája, és nagyok a távolságok a látnivalók között. Szentpéterváron 1986-ban jártam először, akkor még nem idegenvezetőként. Ez a város rögtön megkedveltette magát a viszonylag fiatal, 300 éves múltjával, számtalan csatornájával, azzal, hogy létezése az orosz történelem egyik européer és reformer cárjának, Nagy Péternek köszönhető. Pedig az akkori Pityer -ahogy a helyiek nevezik- szürke és egyszínű volt a mai városhoz képest. (A szocializmusnak ezt a lenyomatát ma is megfigyelhetjük egy-egy belső udvaron.) Ma minden csili-vili, és a város tiszta és rendezett. Itt a kávéház és a klasszikus kultúra ma is még együtt él: a megrendelt kávé mellé leveszünk egy könyvet, ráérősen olvasgatjuk, majd visszatesszük vagy azt is megvásároljuk. Az oroszul nem tudóknak ebből a látvány és a hangulat jut.
A város főúri-cári palotái mellett világhírűek a Szentpétervár környéki paloták: Peterhofban és Puskin városban a versailles-i palotával vetekedő komplexumokat látunk, a peterhofi szökőkútegyüttes pedig –amely 147 kútból áll- egyike a legnagyobbaknak a világon.